Az elmúlt években, bár javában zajlik az új energia a közlekedés területén, a jelenlegi új energetikai járművekben használt hűtőközeg típusok továbbra is a hagyományos üzemanyag-jármű technológiai utat követik, vagyis a HFC fázisban lemaradnak. Az új energetikai járművek szűk keresztmetszeti problémái, mint például a potenciális biztonsági veszélyek, a távolsági szorongás és a hőkezelési munkaközeg üvegházhatása, fejlettebb és pontosabb követelményeket támasztanak a jármű hőgazdálkodási iparával szemben két szempontból, az „energiatakarékosság” és a „ környezetvédelem".
A hűtőközeg alkalmazási állapota
A gőzkompressziós hűtőrendszer megjelenése óta az elterjedt hűtőközeg típus négy változáson ment keresztül.
Az éter és etanol alkotta hűtőközeg első generációja csak a hűtési funkció igényeit elégíti ki, és hamarosan felváltja az első generációs hűtőközeg, mint például az R12, amelyet bevezetnek a járművek alkalmazási területére. Az ózonréteget nagymértékben károsító első generációs hűtőközegekhez képest megjelent a második generációs hidrogéntartalmú hűtőközeg, amely kevésbé károsította az ózonréteget. Később a Montreali Jegyzőkönyv korlátozta a CFCS használatát, és a klórmentes hűtőközegek (HFC) harmadik generációjának bevezetését jelentette. A harmadik generációs termékeket széles körben használják itthon és külföldön. Bár nem károsítják az ózonréteget, erős klímamelegítő hatást fejtenek ki, és még a felszámolás korai szakaszában tartanak.







